...szakíts, ha bírsz!

"Katasztrófaorientált lett a mai ember. Mindent, mindenkit tökéletesnek akarunk látni, és ha valami elromlik, eszünkbe se jut, hogy megjavítsuk, a gombot felvarrjuk, a zoknit megfoltozzuk, új cipzárt vegyünk bele, egyszerűen kihajítjuk a kukába. Ez a mentalitás érvényesül az emberi kapcsolatokban is. Sajnos, az igényesség nagyon sokszor türelmetlenséggel és kegyetlenséggel párosul. "
(idézet: Böjte Csaba A mindennapi KENYÉRNÉL is FONTOSABB a REMÉNY)

Tudom, sokszor olcsóbb újat venni, mint megjavíttatni a hibás készülékünket. Olcsóbb új nyomtatót venni, mint egy új patron készletet, és sokszor "az olcsó húsnak híg a leve". Miért kell ennek így lennie? A tervezett elavulás története igyekszik rámutatni, hogy egy véges készletekkel rendelkező bolygón a folyamatos (gazdasági) növekedést nem lehet fenntartani. A fogyasztói társadalom három alappillére: a reklám, a tervezett elavulás és a hitel. Arra születtünk volna, hogy kiszolgálói legyünk egy szűk rétegnek? Annyi lenne csak a szerepünk az életben, hogy fogyasszunk? Azért kaptuk a földet, hogy használjuk, vagy hogy kihasználjuk? Meddig nyújtózkodhatunk büntetlenül, és ki fogja megszenvedni a következményeket? Nem a fejlődéssel és az emberi szellem vívmányaival van a baj. A baj az, hogy ezeket az ajándékokat és a kezünkben lévő eszközöket nem a megfelelő módon, és nem a megfelelő célt szolgálva használjuk fel. Én szeretnék ezen változtatni. Nem kell még három kanállal enni csak azért, mert megtehetjük, ha amúgy sem esik jól és megbetegszünk tőle. A maradékot régen megették volna az állatok, de ma ki eszi meg?  Vegyünk ki három kanállal kevesebbet...

Szakítsunk hát a jelenlegi gyakorlattal és foltozzunk! A Flow elmélete szerint az alkotó munka úgy is nagyobb örömöt és hosszabban elnyúló elégedettséget tud okozni, mint például a vásárlás. Tegyük mindezt horgolva!

Legyen Zöld a Pamuk!