Oscar de la Renta gondolatain tovább lépdelve elgondolkodtam azon, hogy mi az amit az utca embere divatosnak vél, és mi az amit én hordok. Sokszor érzem úgy, hogy nem vagyok elég stílusos. Hiába tetszik valakin egy összeállítás, ha rajtam már nem úgy mutat. Azt gondolom ez a felismerés másnak is okozott már fejfájást. Sajnos el kell fogadni a saját testünket és ismerni kell a magunk testalkatát ahhoz, hogy a megfelelő ruhákkal simíthassuk el a kellemetlen részleteket.
Különösen fontos ez akkor, ha nem kész ruhát vásárolunk, hanem magunk készülünk sok-sok munkaórát és lelkesedést beleölni egy-egy darab elkészítésebe, legyen az kötve, varrva, vagy horgolva. A próbafülke zajos magányában a "tükröm-tükröm" legalább megpróbálja túlharsogni a fejünkben lévő zűrzavart. Nem úgy, mint a magazinokban vagy mintaleírásokban található kívánatos fotók. Éppen elég buktató létezik amúgy is, kezdve a megfelelő vastagságú fonal, tű és méret eltalálását. Ha rossz a fazon, megy a kukába az egész, vagy jobb esetben ajándékba valakinek,...már ha rá bírunk még nézni egyáltalán és lesz türelmünk befejezni a munkát.
Legyen ez ettől fogva másképp! Trinny Woodall és Susannah Constantine stylistok tovább bővítették az alkattípusokat. Létrehoztak 12 típust, amivel már sokkal pontosabban behatárolható, ki melyik alcsoportba tartozik. Lássuk is gyorsan mik ezek:
Tudom, sokszor még kép alapján is nehéz őszintének lenni önmagunkhoz. Valószínűleg könnyebb eldöntendő kérdések alapján haladni lépésről-lépésre.
Ha még ez sem segít, kapd elő a centit! A pontos megvalósításhoz segítséget kapsz és itt magyarul is megtalálod a fenti ábra kérdéseit és válaszait. A 12 testalkat típusról és a helyesen megválasztott ruhákról bővebben Trinny és Susannah oldalán kutakodj vagy ezen a stílussal foglalkozó oldalon.
"Soha, de soha ne keverjék össze a divattal azt, amit a kifutón látnak. A divatbemutató egy előadás. Csak az a divat, amit a nők hordanak. A jólöltözöttségnek nincs sok köze ahhoz, hogy jó ruhái vannak-e. Jó egyensúlyérzék és józan ész kérdése az egész"
– mondta az éles látással és jó humorral megáldott tervező Oscar de la Renta.
A legendás divattervező október 20-án hunyt el 82 éves korában.
Ismerős az érzés? Mennyi munka és idő megy kárba a
feledésbe merült ismerettel együtt! A gyerekemnek „egyszerűbb gyermekkort”
szánok, ahol a játék nem fejlesztésre szolgál, ahol van kellő tér, idő, türelem
és tisztelet.
Kim John Payne pszichológus-pedagógus szerint nincs
szükség rá, hogy szülőként a játékot ösztönözzük vagy stimuláljuk. Nem kell
irányítanunk sem. Néha az a legnagyobb segítség, ha eltűnünk az útból, de
elérhetőek maradunk. Gyerekeink szabadabbak lesznek - és azok leszünk mi is-,
amint kreativitásukat és fejlődésük minden más csodáját is belsőnek, csakis
őbennük valónak tekintjük. Ehhez hagyni kell őket szabadon játszani, mert „az
irányított játék nem játék”, ahogy ezt Vekerdy is megmondta.
De mivel
játszon a gyerek, jön a következő kérdés. Általában a legegyszerűbb játékok a
legtartósabbak és a leghasznosabbak, tanácsolja a pszichológus-pedagógus. Minél kevesebbet tud egy játék, annál többé válhat a gyerek
kezében és fejében. A kreativitást nem a dolgok hordozzák magukban, épp ellenkezőleg,
a kreativitás tölti meg élettel és szereppel a kavicsot, botot és rongyokat. A túlságosan „egyértelmű” játék nem teszi
lehetővé, hogy a gyerek saját érzelmeit vetítse ki rá.
Nincs ez
másképp a babák esetében sem. A gyermek a Waldorf elmélet szerint is önmagát
látja a babájában, és saját érzelmeit vetíti ki rá. A waldorf babának az arca ezért
nincs részletesen kidolgozva. Szemei és szája csupán jelzés értékű, hagyományosan
egy-egy pötty és vonal, ezáltal nem korlátozza a gyermek képzelő erejét. Némelyiknek
orrot is biggyeszt a készítő, de minden egyes arcrész megjelenítése inkább a
felnőttek igényeit próbálja kielégíteni, a gyerekek nem hiányolják ezeket a
részleteket. A szerepjáték során a gyermek fantáziája és hangulata szabja meg a
baba aktuális érzelmeit és még azt is, hogy éppen kire hasonlít.
A gyerekek
valamennyi érzékszervüket használják és fejlesztik a játék révén. A tapintás a
leghangsúlyosabb mindezek közül egy kisgyermek számára. Ezért az olyan természetes amyagok, melyek
tapintásra buzdítanak, újabb felfedezésekre serkentik a picit. A waldorf babák
úgy tűnik minden igényt kielégítenek. Ezek a babák természetes anyagokból
készülnek és a gondos kézi munkának hála minden darab egyedi és
megismételhetetlen.
Lehetne mindezt horgolva is!? Isabelle Kessedjian
munkáit látva úgy gondolom igen. Talán ő az egyik legnépszerűbb francia illusztrátor, és alkotó
horgolás témakörben. Humoros, megkapó és sokoldalú figurái szerintem mindazt tudják, amit egy waldorf babának tudnia kell. A babák arca jelzés értékű, anyaga természetes, és fáradtságos kézi munkával születnek. Puha végtagjai ölelgethetők, és horgolt ruhácskákba bujtathatók. Kiegészítők és kis barátok révén az alkotó is illusztrálja könyvében a babák egyéniségének sokszínűségét. Az angol nyelvű kiadásból mutat ízelítőt ez a kis kedvcsináló:
Az alapbaba nem túl bonyolult, körülbelül 20 cm. Nekem a kikerekedő kis
pocakja a legkedvesebb. A könyvben található leírások feltételezik az
alapvető technikai ismereteket, ezekről nem kapunk részletes leírásokat. Amit kapunk az sok-sok ötlet arra vonatkozóan, hogyan öltöztessük fel a babát hangulatunknak és ízlésünknek megfelelően. Megfelelő haj és öltözék választásával könnyen fiú babát is készíthetünk.
Aki jobban szíveli a hímzett szemeket a műanyag biztonsági szemeknél, vagy a teljesen semleges arcú babákat preferálja, annak ajánlom a következőt jól illusztrált leírást:
Az előző bejegyzést folytatva, érdemes kicsit elidőzni külön is Oscar de la Renta tavaszi kollekcióján. Az ír horgolás meghatározó része a koncepciónak. Ha érdekel a technika, folyamatosan bővülő mintagyűjteménnyel rendelkezem itt.
Régen jelentkeztem. Most is csak egy kis röpke tavaszi csipke, zsinór és horgolt körképre van időm. Azt gondolom lesz miért a szívetekhez és horgolótűhöz kapni. Lássuk is gyorsan:
.JPG)
