Zöld Pamuk: A "baba ügy"

„Aminek lelki, érzésbeli alapja van, abból könnyen lesz később kristálytiszta ismeret; de ha ez az alap hiányzik, az intellektus üres marad – és nagyon sok „megtanult” ismeret egy-kettőre feledésbe merül.„

Ismerős az érzés? Mennyi munka és idő megy kárba a feledésbe merült ismerettel együtt! A gyerekemnek „egyszerűbb gyermekkort” szánok, ahol a játék nem fejlesztésre szolgál, ahol van kellő tér, idő, türelem és tisztelet.

Kim John Payne pszichológus-pedagógus szerint nincs szükség rá, hogy szülőként a játékot ösztönözzük vagy stimuláljuk. Nem kell irányítanunk sem. Néha az a legnagyobb segítség, ha eltűnünk az útból, de elérhetőek maradunk. Gyerekeink szabadabbak lesznek - és azok leszünk mi is-, amint kreativitásukat és fejlődésük minden más csodáját is belsőnek, csakis őbennük valónak tekintjük. Ehhez hagyni kell őket szabadon játszani, mert „az irányított játék nem játék”, ahogy ezt Vekerdy is megmondta.

De mivel játszon a gyerek, jön a következő kérdés. Általában a legegyszerűbb játékok a legtartósabbak és a leghasznosabbak, tanácsolja a pszichológus-pedagógus. Minél kevesebbet tud egy játék, annál többé válhat a gyerek kezében és fejében. A kreativitást nem a dolgok hordozzák magukban, épp ellenkezőleg, a kreativitás tölti meg élettel és szereppel a kavicsot, botot és rongyokat. A túlságosan „egyértelmű” játék nem teszi lehetővé, hogy a gyerek saját érzelmeit vetítse ki rá.

Nincs ez másképp a babák esetében sem. A gyermek a Waldorf elmélet szerint is önmagát látja a babájában, és saját érzelmeit vetíti ki rá. A waldorf babának az arca ezért nincs részletesen kidolgozva. Szemei és szája csupán jelzés értékű, hagyományosan egy-egy pötty és vonal, ezáltal nem korlátozza a gyermek képzelő erejét. Némelyiknek orrot is biggyeszt a készítő, de minden egyes arcrész megjelenítése inkább a felnőttek igényeit próbálja kielégíteni, a gyerekek nem hiányolják ezeket a részleteket. A szerepjáték során a gyermek fantáziája és hangulata szabja meg a baba aktuális érzelmeit és még azt is, hogy éppen kire hasonlít.

A gyerekek valamennyi érzékszervüket használják és fejlesztik a játék révén. A tapintás a leghangsúlyosabb mindezek közül egy kisgyermek számára. Ezért az olyan természetes amyagok, melyek tapintásra buzdítanak, újabb felfedezésekre serkentik a picit. A waldorf babák úgy tűnik minden igényt kielégítenek. Ezek a babák természetes anyagokból készülnek és a gondos kézi munkának hála minden darab egyedi és megismételhetetlen.

Lehetne mindezt horgolva is!? Isabelle Kessedjian munkáit látva úgy gondolom igen. Talán ő az egyik legnépszerűbb francia illusztrátor, és alkotó horgolás témakörben. Humoros, megkapó és sokoldalú figurái szerintem mindazt tudják, amit egy waldorf babának tudnia kell. A babák arca jelzés értékű, anyaga természetes, és fáradtságos kézi munkával születnek. Puha végtagjai ölelgethetők, és horgolt ruhácskákba bujtathatók. Kiegészítők és kis barátok révén az alkotó is illusztrálja könyvében a babák egyéniségének sokszínűségét. Az angol nyelvű kiadásból mutat ízelítőt ez a kis kedvcsináló:

Picit tekintsünk bele a könyvbe:

Az alapbaba nem túl bonyolult, körülbelül 20 cm. Nekem a kikerekedő kis pocakja a legkedvesebb. A könyvben található leírások feltételezik az alapvető technikai ismereteket, ezekről nem kapunk részletes leírásokat. Amit kapunk az sok-sok ötlet arra vonatkozóan, hogyan öltöztessük fel a babát hangulatunknak és ízlésünknek megfelelően. Megfelelő haj és öltözék választásával könnyen fiú babát is készíthetünk.

Aki jobban szíveli a hímzett szemeket a műanyag biztonsági szemeknél, vagy a teljesen semleges arcú babákat preferálja, annak ajánlom a következőt jól illusztrált leírást: