A boldogság tanulható!

"Boldog az az ember, aki még mindig szeret valamit, amit már óvodás korában is szeretett" -, írta G. K. Chesterton angol író.

Az ifjonti lelkesedés idősebb kori megtartásában az önnevelésnek kulcsszerepe van, olvasható Krúdy Tamás LÉLEKÁPOLÓ cikkében a NŐK LAPJA PSZICHÉ 2014 májusi számában. Az írásból az is kiderül, hogy a megfelelő étrend, a testedzés és egyéb egészségmegőrző tevékenységek mellett a hosszú és jó élet titka inkább mentális, mint fizikai. Ezt hangsúlyozza a pozitív pszichológia is, miszerint: az embert boldoggá az olyan erények teszik, mint önzetlenség, hűség, nagylelkűség, szeretet, segítőkészség stb. Nem baj, ha ezek egyike sem jön kezdetben zsigerből, ha az ember tudatosan elkezdi gyakorolni őket, egy idő után olyanná is válik.

Ezek szerint gyermeki énünk kíváncsiságát és lelkesedését tudatosan kell őriznünk és ápolnunk. Tanuljunk új dolgokat vagy elevenítsük fel régi, megkopott tudásunkat. Válasszunk új hobbit, vagy szerezzünk még alaposabb ismereteket az adott témában. Az elmélyülés segíthet eljutni az elfogadás állapotába. Az elfogadás pedig a kulcsa annak, hogy a világot ne megváltoztatni akarjam, hanem működni tudjak benne. Nem kell nagy dolgokra gondolni, küldjünk bíztatás képen egy elégedett mosolyt minden lehorgolt sor végén önmagunknak!

A fenti szív horgolásának technikája kiderül a következő bejegyzésből. 

Legyen Zöld a Pamuk!