Valamiért úgy gondolom, hogy a horgolás a kismamák hóbortja. Sokunkat előbb vagy utóbb megfertőznek az ici-pici horgolt lábbelik, babasapik, pihe-puha nyúzható zörgethető cukiságok. Ráadásul ott van a büszkeség az emberben, amikor érkezik a rácsodálkozás utáni első kérdés, hogy "ezt Te csináltad!?"....Ugye?! Jó érzés :)
Aztán ahogy nő a csemete, úgy fogy az "én-idő", és eljön a pont, amikor vissza kell térni a NAGYOK, a felnőttek dolgos világába. Szerencsémre a felnőttek világa sem mindig annyira érett. Hiszek az önmaguk belső csatáit vívó, de mindig a jóért és az igazságért harcoló lovagokban, akik még horgolásra is ösztönöznek. Hálás vagyok nekik. :)
Az új mintámat nekik ajánlom.
Legyen Zöld a Pamuk!
